A munkavédelmi csizma számos tulajdonsága járul hozzá a tökéletes komfortérzethez. Ilyen például az energiaelnyelő sarokrész, mely a legtöbb védőcsizmában megtalálható. A csúszásmentes talppal szinte kivétel nélkül minden csizma rendelkezik. Ezeken felül jellemző a víz- és olajálló anyagogak használata. 

Alább a munkavédelmi csizma orrmerevítőjéről néhány hasznos tanács.

A munkavédelmi csizma elülső részében található a kapli, ami nem más, mint a védőlábbelibe épített lábfejvédő, ami lehet acél, kompozit vagy akár üvegszálas merevítés is.
Az acél kaplival ellátott munkavédelmi csizma kiemelkedő védelmet nyújt zuhanó tárgyak ellen. Ilyen védelemmel ellátott védőcsizma akár a 200 joule energiájú zuhanó tárgyak által okozott hatásoktól is megvédheti viselőjét.
Vannak azonban olyanok, aki az acél orrmerevítős csizmákat túl nehéznek találják. Nekik is van megoldás, hiszen vannak alternatívái az acél kaplinak. Kompozit orrmerevítő a legelterjedtebb alternatíva. Ez a megoldás minden szempontból versenyképes az acél kapival. Sőt, több előnye is van vele szemben. Könnyebb, mint az acél, sokkal kevésbé vezeti a hőt, ami télen óriási előny, mert a védőcsizma így nem hűl ki. A kompozit kaplival ellátott védőcsizmának van még egy fontos előnye. A detektorkapunál való áthaladás jelentősen egyszerűbb, hiszen erre az anyagra nem jelez be az eszköz.

Amit mindenkinek tudnia kellene:

"(1)Az állam - a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve - meghatározza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeit, irányítási és ellenőrzési intézményeit, valamint kialakítja az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó nemzeti politikáját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja.

(2)A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. A munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani.

(3) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját - a jogszabályok és a szabványok keretein belül - a munkáltató határozza meg.

(4) A munkáltató felelős azért, hogy minden munkavállaló az általa értett nyelven ismerhesse meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés reá vonatkozó szabályait."
 - 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, 2. §